"ideje felébredni és nevetni"

• *repülni akarok

  -én is állandóan...

  *bizsereg a lapockám..szerintem nőnek a szárnyaim...

  # szárnyakat nekem is...

  -az enyémet folyton baj éri

  most viszont nem tud még dönteni, újra ki akar-e nőni..
  *kinn a helyük..
  -talán most egy darabig inkább csak sétálnom kéne...:)
  *ott is el lehet esni..fentről legalább zuhansz..és zuhanás közben megélhetsz egy világot...
  -az utóbbi időkben eleget zuhantam, a nagyon közeli múltban rá is basztam kicsit. tudod, zuhanás közben megállhat a szív
  :D úgy hogy most óvatosan zuhanok, csúszdázok :)
   *vagy hinta..hogy újra szokja a szíved..:)
  
  
  

  http://www.youtube.com/watch?v=M8Y4G1jcMwo&NR=1

A saját éltemben csak fel alá sétálgatok...mint egy túl zsúfolt utcán..az emberek néha meglöknek, neki esek egy csíkos szatyrokat cipelő kötött pulcsis néninek...szívem szerint úgy maradnék...nekidőlve a néninek...s ott állnánk mint két mellékszereplő...

Én csak a nevemet adtam a filmhez..szép név, jól cseng ...Marietta ÉLETE...és én úgy érzem tényleg csak ennyi...egy címszereplő vagyok...a főszerepet valaki más kapta...beszélnék a rendezővel,de vele nem lehet,szerinte nincs közöm az egészhez...így hát úgy döntöttem hirdetést adok fel...szívesen eljátszanám valaki más életében a főszerepet...van tapasztalatom hisz a saját életemben játszottam már több epizód és mellékszerepet is. Legsikeresebb alakításom azt hiszem az volt amikor egy 18 éves lányt játszottam aki néhány színes ceruzával maga köré rajzolta az életet. De nagyon szívesen játszanék dühöngő  tüllszoknyás királylányt, vagy épp egy padon ülő kisgyerekeket figyelő lányt...bárkit..csak játszhassak , dönthessek...

Szeretnék úgy végig sétálni az utcán hogy átrepülöm a gödröket,vagy ha mégis beleesek akkor egy pillanatra megáll a város...álljanak meg és kérdezzék meg hogy ki akarok e mászni a gödörből...

Én akarok lenni a főszereplő, a direktor , a látványtervező ebben a filmben és azt akarom hogy a világ szerepeljen  benne...

Módosítom a hirdetést...

Mozgást, felfordulást,törött üvegszilánkot, kakaó illatú szobát .és barátokat és ellenfeleket és füvet és a falakról lefolyó összetartozást  akarom..bármiféle csalódás , nevetés, mellékvágány, festék folt, hangzavar és egyéb a haj alól kibukkanó gondolatok jelentkezését várom készülő új filmemhez melynek címe : Marietta élete

mit kezdünk a mellkasunkban tátongó poros univerzummal ha kivesszük a szívünket s markunkba rejtegetve sétálunk...? Ott állunk a tengernyi lehetőséggel a testünkben és még egyel a kezünkben...Mit teszünk ?  Mellkasunkba helyezünk egy zsebórát , egy iránytűt vagy épp vattával próbáljuk betömködni az ott éktelenkedő lyukat?

Amikor az én mellkasom üres volt nem tömködtem bele semmit..hagytam hogy lássák..az a baj hogy mindenki az ürességet látta...a semmit..nézték a semmit...pedig át lehet látni  a lyukon s akarsz láthatsz mindent...

 Én is a markomba dugdostam a szívem ...vele sétáltam , leúsztattam folyókon ,ráültettem napsugarakra, elaltattam ,megfürdettem,megnevettettem s oda adtam másnak...el akartam tékozolni.elásni,megbolondítani morfiumos álmokat kívántam neki ...

A szív bízott...

és újabb idétlen tündérmese...és olyan amit nem vártam ..miért van az hogy merünk álmodni,megírjuk a tündérmesét ..kergetjük..hajszoljuk,vonzzuk,vonjuk,sírjuk..és nem? ...rájöttem miért...mert igaz egy tündérmese volt..de nem a miénk...

eljött hozzám valaki...kivette a kezemből a szívemet és visszarakta...

nem kellett toronyból kiszabadítani ,nem hagytam el az üvegcipellőm,nem volt házi örző-védő sárkányom...

de Én se voltam...

és a legcsodásabb dolog amit most leírhatok hogy :

VAGYOK

és nem másodlagos hogy szeretve,ölelve-táncolva-órával-iránytűvel-vatta nélkül...társsal-szerelemmel-élettel-holnapokkal...

pitypangot nevetek a mezőkre 

 * * *

heverésző semmiségek,sosem volt sóhajok,törött karú szerelmek,tele íratlan hófehér lapok,ki nem sírt mondatok,meg nem fogalmazott könnycseppek...

és semmi,semmi,semmi...

kiürítve..kong,a próbálkozások mindensége, mar az édes-élet...

sebtapaszos szívműtét...

 intravénásan adagolt mosoly...

éneklő csend,hűsítő napfény...

gyógyulás...nyolc napon túli sérülések...

nem kell  orvosság...

illetve nem kértem...

de nem kérdezték...

kaptam...

köszönöm... 

milyen a boldog lelkek tánca?megéltem de nem lehet szavakkal leírni...mert nincs rá megfelelő szín,illat vagy zaj vagy metafora...mégis valahogy le kell írnom...

olyan ez mint amikor ezernyi szentjánosbogár gyűlik össze a suttogó éjszakában és fényükkel hajnalt varázsolnak a megfáradt szemeknek...

ilyen ez a tánc...az érzelmek zenéje lüktet a fények mögött attól függően hogy a boldog lelkek milyen intenzíven szeretnek..

olyan ez az együtt-lét mint az istenek orgiája, villámokat szór ,vulkánok törnek ki s minden mosolyból szivárvány születik...ez a csoda bezárva egy apró befőttesüvegbe...

milyen benne lenni a táncban? mintha az érzelmek hullámvasútján ülnél...napokon keresztül eufórikus állapotba égsz... a szagok  a színek olyan intenzívek mint még soha...a régi megszokott szellő is újdonságként hat rád ..mert így még soha nem láttad..tánc közben még soha...

táncolni sokat táncolunk...de táncoltál e már boldog lelkekkel? Tudod kik ők? Én velük élek,sőt azt hiszem közülük való vagyok... Ők nem csak felkelnek hanem felébrednek, nem csak néznek látnak...szabadok...lelkileg szabadok...lélekkel szabadon gondolkodók...viszont a boldog lélekkel együtt jár a lelkiismeret...a lélek ismerete..csak az lehet boldog lélek aki birtokában van lelkének ismeretével... mert a lelki szabadság felelősség ..a lélek ismerete magával vonzza a felelősséget...és lám itt a vége,. a boldog lelkek repülnének de pont a lelkük boldogsága köti őket a földre, a matériához.

lehet hogy ezért tudnak így táncolni...

* * *

azt hiszed ismersz? Csak azért, mert tudod hogy jobbra vagy balra húzom-e  fel az ajkam ha gúnyosan mosolygok? Azt hiszed ismersz mert tudod hány cukorral iszom a kávét s hogy melyik oldalamon alszom menthetetlen veszélyes álmokat? Csak azért mert tudod hogy hurok nélkül kötöm a cipőfűzöm  s hogy melyik szemem sír hamarabb...?

ostoba vagy...

Ha azt mondod ismersz ,nem ismersz,ha azt mondod szeretsz ,nem szeretsz...

Lehet szeretni egy grimaszt,egy hanglejtés,egy hirtelen mozdulatot..egy szempárt...ostoba ködröcskéket az arcon...egy illatot??!

nem ...nem lehet

csak ha a szív dobbanást...ha a szívem dobbanását ismered és hallod a lelkem suttogását..csak akkor szerethetsz...

a szívem a  kedvedért nem fog lassabban verni csak hogy megértsd,és nem fog hangosabban suttogni a lelkem csak hogy meghalld...

* * *

nem akarok lefeküdni aludni..mert...mert...

mert akkor jönek a Rémálmok...megfoják a csuklóm és én hiába húzom fejemre a takarót ők erőszakosan a fülembe zümmögnek...hideg az érintésük és a hangjuk érdes...

ezek nem is rémálmok..csak ha becsukom a szemem látom a lelkem gondolatait...

* * *

Már fél éve nem láttalak...aggódom..fogalmam sincs miért mentél el...mond 'Boldogság', hát nem éltünk boldogan?....naphosszat csak ültünk egymás mellett és álmodoztunk...te  mindig balra biccentetted a fejed én pedig jobbra...harmónia...

mostanában egyedül ülök az ágyon..hiába biccentem jobbra a fejem ,hiányzik a bal...nem tudom hol lehetsz...álmodozás helyett azon töprengek vajon melyik város parkjában ücsörögsz...

emlékszem arra a napra amikor elmentél töllem kedves' Boldogság'...haza értem...te kabátban álltál a küszöbön bőrönddel a kezedben...idegesen mosolyogtam..te lesütötted a szemed és kurtán annyit mondtál:reméltem nem érsz haza ilyen korán, már indultam...

elment...az ajtó hangtalanul csapódott mögötte...leroskadtam a földre...a lakás épp olyan üres volt mint addig,ugyan úgy egyedül éltem benne mint addig...csak 'Boldogság' nem volt már sehol...

így ment el az én boldogságom... veszítettem el embereket,  álmokat, színeket, napsugarakat...de az fáj a legjobban ami ezek következménye volt...'Bolgodság' elvesztése...

'Boldogság'..ígérem megbecsüllek..csak kérlek gyere haza...

* * *

Egyszer volt hol nem volt...

Minden tündérmese így kezdődik...pedig szerintem ez inkább egy tökéletes befejezés...igazolás hogy volt..hogy volt szőke herceg,voltak királylányok és 'jótündérkeresztanyák'...hogy ha abban a bizonyos elhagyott csónak aljában alszotok merjetek csodákat álmodni,mert voltak ,és akkor miért is ne lehetne még most is egy pár mesebeli csoda...ez a mi mesénk...

Én ott alszom a csónak aljában...üveghegyet és kék rétet és aranyhajat álmodom...

Sétálva az utcákon varázslókkal,tündérekkel,legkisebb királyfival,a hét törpével,a sziárvány végét kereső manókkal találkozom...

Nem,nem hordok furcsa szemüveget...ez amolyan gyári beállítás...hoztam magammal...a 'négyszögletűkerekerdő' közepéből...

...szörnyű ha valaki  nem éli a tündérmeséjét hanem egy valóságnak becézett börtönbe zárja magát...volt  egy "szőke" hercegem...most ebbe a börtönbe raboskodik s a legtöbb amit tehetek, hogy ülök vele szemben a rácsok túloldalán....

milyen érdekes..még a mobilomban is úgy szerepel a száma hogy a név amit hozzá beírtam"egyszer egy királyfi"...

megijesztettem ám....felálltam a rácsok elől s hátatfordítottam neki..azt mondtam hogy elmegyek...csönd lett.ezért hallottam hogy a szíve kihagy egyet..

düb-düb düb-düb- - - düb-dü...abban a pillanyatni semmiben van az ő szerelme...

büszke...nem kérné hogy maradjak..de én tudom hogy fél egyedül a sötétben...

* * *